Nem ma történt – holnapelőtt.
Megettük az összes barackot a fáról,
melyet tegnap ültettünk.
Szélcsendet lebegtetett a madarak szárnya.
Mikor a méhek mégis megérkeztek,
beköltöztettük őket a faliórába.
Testünk most gyertya elalvó lángja.
Leütjük a perceket, e házba tévedt legyeket,
hogy múltjává váljunk a jelenvalónak,
mint a viasz.
(Damien Bonneau: Stolen Kiss <- dabo.over-blog.org)
