Inkubátor
Házak
vitrinbe zárva, évekig laktak engem
és megmaradtak kézzel festett
tárgynak.
Az elsőben virágok izzadtságától foltos falak vártak.
Anyajegyekként vándoroltak csillagképeim,
hogy estére mindig hazataláljak.
Házak kutyákkal, macskákkal és veszett
rókákkal, szobáikban rajszögek rögzítették
a zsírkréta-királylányokat.
A homokváraimban vakondokok háltak.
.
Volt minden szoba külön emelet,
de a legfelső szintre sosem merészkedtem,
csak számtalanszor elképzeltem,
milyen lehet egy padlás, a változatlanság
azonban poros, dohos és csak horgolt fényben varázslatos.
Mégis törtek gerendák gondolataim nyomán.
Végül magunk építettünk házat,
tárgyakat dobáltunk a téglákba és szavakat
írtam a frissen festett falra szobámban,
ahová egy kisváros szűrődik be
ablakokon és faleveleken át és mégis
mentem tovább,
tartózkodtam, laktam és vágytam,
ahogy minden esernyőt elhagyok,
mint a színes ceruzákat,
a házakat pedig a vitrinben csipketerítő óvja,
a tekintet pókhálója.
&
Beköltözés
Befelé hallgatóztam, lélegzet-visszafojtva,
mint minden emberben, volt ott egy szoba,
épp csak akkora, bársonysúlyú függönyök,
madaras tapéta, és mennyi kacat! Mennyi
bögre, csésze, pohár, kehely, csupa üveg.
Ágy egy se, nemhogy hintaszék, mindenütt
polcok, fiókok, ládikák és egy dohos szekrény,
de semmi sercegés, reccsenés, csilingelés
vagy csicsergés.
Ezért kiabáltam, énekeltem, csacsogtam
és dörömböltem. Aztán találkoztam veled,
és megfogtad a kezem és nem volt többé kezem.
Ahogy a hullám partra veti a szelet,
és hagyja, hogy ott dögöljön meg, végül
földet érve, úgy lett a némaságnak csöndje.
Akkor kellett a szoba elhúzható függönyökkel,
széttörhető poharakkal és teletömhető szekrényekkel.
&
Capriccio
Megmérettél és virgoncnak találtattál
lelkecském,
mint a nyelvem hegyén verdeső, ollószárnyú
pillangók. Szavakká dermednek,
ha hímporuk lehull.
Sokat mocorogsz éjszakánként
lelkecském,
de mocorog veled, mi rajtad kívül rekedt
- drágakövek habzása.
Bolondos és rendetlen vagy
lelkecském,
szétdobálod és elől hagyod játékaidat.
Ha rálépek egyre, kérned sem kell,
veszek helyette másikat.
Ablakpárkányainkra könyökölsz
lelkecském,
de itthon maradsz
köldökömbe zárva,
és lesz majd őrző-védő kutyánk.
