Ma éjjel a tenger kilépett belőlem.
Sejtfalaimat úgy marta,
mint a sziklaszirteket, mégis
szerettem volna, ha velem marad.
Frissen vetett ágy az érintetlenség.
Ezüst fényű pengét döfött belém.
Elköltözött a tenger, maradtam bútorozatlan,
krátereket sápaszt ez a felhőtlenség.
A telefonban majd csak mellékesen említem,
hogy a tenger távozott belőlem
és én maradtam fosszília. Üvegen át
csodálhatod megkövült testemen
az ujjlenyomatokat. Közben a tenger
hullámokat vet, partokat simogat,
kisgyerekek fürdenek benne.
Lábnyomaikat adják cserébe a tengernek.
Lábnyomaikat adják cserébe a tengernek.
