"I told them of as great a marvel to them, that is amongst us, and that was of the Bernakes. For I told them that in our country were trees that bear a fruit that become birds flying, and those that fell in the water live, and they that fall on the earth die anon, and they be right good to man's meat. And hereof had they as great marvel, that some of them trowed it were an impossible thing to be.

Sir John Mandeville: Travels, chapter 29

Thursday, February 3, 2011

A tenger kilépett belőlem




Ma éjjel a tenger kilépett belőlem.

Sejtfalaimat úgy marta,
mint a sziklaszirteket, mégis
szerettem volna, ha velem marad.
Frissen vetett ágy az érintetlenség.
Ezüst fényű pengét döfött belém.

Elköltözött a tenger, maradtam bútorozatlan,
krátereket sápaszt ez a felhőtlenség.

A telefonban majd csak mellékesen említem,
hogy a tenger távozott belőlem
és én maradtam fosszília. Üvegen át
csodálhatod megkövült testemen
az ujjlenyomatokat. Közben a tenger
hullámokat vet, partokat simogat,
kisgyerekek fürdenek benne.
Lábnyomaikat adják cserébe a tengernek.
Bejegyezte: dátum:

No comments:

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)