&

Inkubátor

Házak

vitrinbe zárva, évekig laktak engem

és megmaradtak kézzel festett

tárgynak.

Az elsőben virágok izzadtságától foltos falak vártak.

Anyajegyekként vándoroltak csillagképeim,

hogy estére mindig hazataláljak.

Házak kutyákkal, macskákkal és veszett

rókákkal, szobáikban rajszögek rögzítették

a zsírkréta-királylányokat.

A homokváraimban vakondokok háltak.

.

Volt minden szoba külön emelet,

de a legfelső szintre sosem merészkedtem,

csak számtalanszor elképzeltem,

milyen lehet egy padlás, a változatlanság

azonban poros, dohos és csak horgolt fényben varázslatos.

Mégis törtek gerendák gondolataim nyomán.

Végül magunk építettünk házat,

tárgyakat dobáltunk a téglákba és szavakat

írtam a frissen festett falra szobámban,

ahová egy kisváros szűrődik be

ablakokon és faleveleken át és mégis

mentem tovább,

tartózkodtam, laktam és vágytam,

ahogy minden esernyőt elhagyok,

mint a színes ceruzákat,

a házakat pedig a vitrinben csipketerítő óvja,

a tekintet pókhálója. 

&

Beköltözés

Befelé hallgatóztam, lélegzet-visszafojtva,

mint minden emberben, volt ott egy szoba,

épp csak akkora, bársonysúlyú függönyök,

madaras tapéta, és mennyi kacat! Mennyi

bögre, csésze, pohár, kehely, csupa üveg.

Ágy egy se, nemhogy hintaszék, mindenütt

polcok, fiókok, ládikák és egy dohos szekrény,

de semmi sercegés, reccsenés, csilingelés

vagy csicsergés.

Ezért kiabáltam, énekeltem, csacsogtam

és dörömböltem. Aztán találkoztam veled,

és megfogtad a kezem és nem volt többé kezem.

Ahogy a hullám partra veti a szelet,

és hagyja, hogy ott dögöljön meg, végül

földet érve, úgy lett a némaságnak csöndje.

Akkor kellett a szoba elhúzható függönyökkel,

széttörhető poharakkal és teletömhető szekrényekkel.

& 

Capriccio

Megmérettél és virgoncnak találtattál

lelkecském,

mint a nyelvem hegyén verdeső, ollószárnyú

pillangók. Szavakká dermednek,

ha hímporuk lehull.

Sokat mocorogsz éjszakánként

lelkecském,

de mocorog veled, mi rajtad kívül rekedt

- drágakövek habzása.

Bolondos és rendetlen vagy

lelkecském,

szétdobálod és elől hagyod játékaidat.

Ha rálépek egyre, kérned sem kell,

veszek helyette másikat.

Ablakpárkányainkra könyökölsz

lelkecském,

de itthon maradsz

köldökömbe zárva,

és lesz majd őrző-védő kutyánk.