Kertek
Azon a nyáron, mikor kiscicám
elolvadt a napon,
a fény lombjai
árnyékolták kertem,
de a házban sem maradhattam,
ahol a hőségtől függönyökké
ránduló falak
elfelejtették testemet.
Mindenhol ott voltam, nem voltam sehol sem.
Mozdulatlan kezem simogatta a szelet.
Kimondtam a neved.
Azt is hozzátettem volna: valóban -
nagyon szép idő van!
Most végre leírhattam.
Gomolyfelhővel a hasamban
kívántam a zivatart,
de csak az álmok záporoztak,
mint a szirmok,
míg el nem mondtam neked,
hogy amíg virágoznak a fák,
az éjszakák is nappalok.
Addig egyedül maradok.
Udvarok
Rajzolt fa nőtt udvaromban,
a szél színezi leveleit,
és a bogarak apró lábaikkal
kiradírozták gyökereit.
Megtanultam, tekintetem
hogy terítsem a fák törzsére,
hogy tapinthatóvá váljon testem
kérgessége, de nem érted:
Szerettem volna erdő lenni,
mókusok tüdejétől illatos.
Maradtam neked széllel bélelt, áttetsző,
víz és vér és vágy és hó.
Láthatóvá váltam
a pocsolyák képkivágatában.
