Kertek és Udvarok

Kertek

Azon a nyáron, mikor kiscicám

elolvadt a napon,

a fény lombjai

árnyékolták kertem,

de a házban sem maradhattam,

ahol a hőségtől függönyökké

ránduló falak

elfelejtették testemet.

Mindenhol ott voltam, nem voltam sehol sem.

Mozdulatlan kezem simogatta a szelet.

Kimondtam a neved.

Azt is hozzátettem volna: valóban -

nagyon szép idő van!

Most végre leírhattam.

Gomolyfelhővel a hasamban

kívántam a zivatart,

de csak az álmok záporoztak,

mint a szirmok,

míg el nem mondtam neked,

hogy amíg virágoznak a fák,

az éjszakák is nappalok.

Addig egyedül maradok.

Udvarok

Rajzolt fa nőtt udvaromban,

a szél színezi leveleit,

és a bogarak apró lábaikkal

kiradírozták gyökereit.

Megtanultam, tekintetem

hogy terítsem a fák törzsére,

hogy tapinthatóvá váljon testem

kérgessége, de nem érted:

Szerettem volna erdő lenni,

mókusok tüdejétől illatos.

Maradtam neked széllel bélelt, áttetsző,

víz és vér és vágy és hó.

Láthatóvá váltam

a pocsolyák képkivágatában.