Júliusban

Van egy utca: menyasszonyok és vőlegények

könyökölnek mozdulatlan az ablakokban,

testük camera obscurájába égett

egy fordított pillanat.

Ne sétálj arra. Gazdagon faragott szemük

az egyetlen látnivaló, de kinek van ideje rá, hogy végignézze,

ahogyan a levegő pillantássá csiszolja a követ,

fejüket végül elfordítanák.

Elfelejtették úgyis, kinek hagyták nyitva az ajtót,

az ablakok pedig oly régóta nyílnak,

hogy a házakban semmi sem maradt, csak

gerincükben feszül szárítókötél.