Esperluette

 FELÉKSZEREZTÉL

A konyhában átéjszakázott csendélet fogad:

almák. A reggel karjain dagadnak

és időnként kedvesen rám gömbölyödnek.

Magányomban is hanggá válnak

gondolataim, míg ők szelíden csak jelenvalók.

Nem léteznek, míg övék nem lesz minden

színem, illatom.

Akkor egyet neked adok.

Puha nyelved ízlelőbimbóin gyöngyöt

képez ez a neked

oly idegen, irritáló anyag,

ahogy szervezeted önkéntelen védekezik és

saját, fényes váladékába burkolja

a zamatos rostokat.

Így találok barokk igazgyöngyöket a szádban.

MÉZÉDES, MAG NÉLKÜLI

Mintha csak mézet csurgatna, pörgeti

a mosógép a szennyest.  Pihennem kell,

úgy érzem, mintha elolvadt volna

a még le sem hullott hó.

Mandarint pucolj nekem.

Ha lemegy a nap, megéhezem.

Bár nem hiszem, hogy menne bárhova is,

tegnap a vonatablakban álltam

és a tájban

madarakat láttam ködbe ragadva,

embriókat formalinban -

edd meg a mandarinokat!

Ornamentika

Elegem van a képekből.

Ecset húzta hajak

omoljanak

vállára a mozdulatlanságnak.

Grafitköldökök

medréből kiönt hamar

a radírmorzsa.

A fényképek széttárt combját

verőfény izmosítsa.

Nézd, hogy kicsipkéz az utca,

mikor végigmegyek rajta,

gyepből erdőt emel a fűbe fekvő:

szilárd madarak.

A virágok illata érdekel,

nem a keresztmetszete.

És a vadállatoknak, akiknek magam

mellé ágyazok,

reggelre könnyen lakomájává válhatok:

bundájuk ragyog.

Továbbá, úgy hiszem, a legszebb akkor lennék,

ha én lehetnék

testednek ornamentikája –

az életednek, ha sok hasznát nem is veszed,

nézd, milyen szépen

körülölelem.

Berendezési tárgyak

Gömbdíszek a reggelek, jaj, csak el ne törjenek.

A pupilla otthonra lel,

fészket rak.

Mocorog a héj alatt.

Égre száll és partot ér.

Be kell csomagolni mindent,

különösen, ha törékeny,

ajándékozásnál és költözködésnél.

*

Szőrrelhímzett éjszakák.

A testben élők nem ismerhetik

a csöndet.

Fülsüketítő hiányról beszéltél,

én azt mondanám:

a farkasok árnya napsütötte sáv.