Esperluette

 FELÉKSZEREZTÉL

A konyhában átéjszakázott csendélet fogad:

almák. A reggel karjain dagadnak

és időnként kedvesen rám gömbölyödnek.

Magányomban is hanggá válnak

gondolataim, míg ők szelíden csak jelenvalók.

Nem léteznek, míg övék nem lesz minden

színem, illatom.

Akkor egyet neked adok.

Puha nyelved ízlelőbimbóin gyöngyöt

képez ez a neked

oly idegen, irritáló anyag,

ahogy szervezeted önkéntelen védekezik és

saját, fényes váladékába burkolja

a zamatos rostokat.

Így találok barokk igazgyöngyöket a szádban.

MÉZÉDES, MAG NÉLKÜLI

Mintha csak mézet csurgatna, pörgeti

a mosógép a szennyest.  Pihennem kell,

úgy érzem, mintha elolvadt volna

a még le sem hullott hó.

Mandarint pucolj nekem.

Ha lemegy a nap, megéhezem.

Bár nem hiszem, hogy menne bárhova is,

tegnap a vonatablakban álltam

és a tájban

madarakat láttam ködbe ragadva,

embriókat formalinban -

edd meg a mandarinokat!