Ornamentika

Elegem van a képekből.

Ecset húzta hajak

omoljanak

vállára a mozdulatlanságnak.

Grafitköldökök

medréből kiönt hamar

a radírmorzsa.

A fényképek széttárt combját

verőfény izmosítsa.

Nézd, hogy kicsipkéz az utca,

mikor végigmegyek rajta,

gyepből erdőt emel a fűbe fekvő:

szilárd madarak.

A virágok illata érdekel,

nem a keresztmetszete.

És a vadállatoknak, akiknek magam

mellé ágyazok,

reggelre könnyen lakomájává válhatok:

bundájuk ragyog.

Továbbá, úgy hiszem, a legszebb akkor lennék,

ha én lehetnék

testednek ornamentikája –

az életednek, ha sok hasznát nem is veszed,

nézd, milyen szépen

körülölelem.