Az erdőbe hívtál, ahol
gyökerekre bomlott a talaj.
Csak novemberben nedves és puha.
Az állatoknak adtam véremet.
Gondolataim most csomagolópapírként zizegnek,
te kisimítod és megőrzöd őket nekem.
És nekem ajándékozod a fákat,
hogy fényképezhessem őket. Láttál
rólam egy fényképet,
melyen egy platánfát ölelgetek.
Mentél elöl, utánad mentem,
megmutattad az ágyad és a falevelek erezetét
bőrödön.
Megosztottad velem az otthonod.
Eljátszottam, hogy teát kortyolgatok.
Rám néztél, és felköhögtél egy gyöngyöt,
színeset.
No comments:
Post a Comment